A kémiai alap az ezüst-halogenidek fény hatására történő bomlása.
A fekete-fehér filmek, illetve fotópapírok általában valamilyen szerves anyagba, (pl. zselatinba) ágyazott ezüst-bromid kristályokat alkalmaznak.

A fekete-fehér film egyszerüsített felépítése

Fény hatására ebből az ezüst-halogenid vegyületből kolloid ezüst válik ki, ami fekete színű. Az ezüst kiválás mértéke arányos a fénymennyiséggel.

Az alkalmazott - általában nagyon rövid - expozíciós idők alatt csak nagyon kevés ezüst válik ki, úgynevezett képcsíra keletkezik.
Ezért szükséges valamilyen kémiai eljárás, ami a képcsírából látható képet hoz létre.
Ez a folyamat az úgynevezett "előhívás".

Előhívás (fekete-fehér)

A "hagyományos" fényképezés "kémiai" része, az előhívás során az ezüst-bromidból fény hatására keletkezett kevés ezüst kiválásból, az előbb említett "képcsírából" negatív kép keletkezik.
Ennek során valamilyen redukáló szer (hidrokinon, pirogallol) oldatába (hívóba) helyezik a filmet egy meghatározott időre - ez az úgynevezett "előhívás".

Film az előhívótank orsóján.

Ekkor az ezüst kiválás ott lesz a legnagyobb mértékű, ahol a fény hatására már elkezdődött. (Ha tovább maradna a hívóban a film, akkor mindenütt elfeketedne.)

Ezt követően a maradék ezüst-halogenidet el kell távolítani a filmről, hogy a további fényérzékenységet, feketedést megakadályozzuk. Ezt nátrium-tioszulfát oldatban végzik - ez a rögzítési folyamat ("fixálás"). Ezután már csak a kolloid ezüst marad a filmen és egy tartós negatív keletkezik.
A negatívról egy nagyítógéppel kivetíthető a negatív kép egy fotópapírra, amely ugyanolyan (csak kevésbé érzékeny) ezüst-halogenides emulzióval bevont, mint a film.

Pozitív hívás

A pozitív készítési folyamat is ugyanaz, csak hosszabb ideig tart a megvilágítás.
A hívás és a rögzítés (és persze mosás, szárítás) után kész a fekete-fehér pozitív kép.

Színes film

A színes fotózás kissé bonyolultabb, de itt is az ezüst-halogenidek adják a "fényérzékeny alapot" a három alapszínnek megfelelő szűrőzött rétegben elhelyezve. A hívás során ezek képezik az alapszín rétegek negatív képcsíráit és a hívás során ezek mentén alakulnak ki a megfelelő színű szerves vegyületekből álló negatív alapszín rétegek.
A színes film három réteg emulziót tartalmaz, amelyek mindegyike alapvetően ugyanolyan, mint a fekete-fehér film esetén, de csak a saját színére (kék, zöld, vörös) érzékeny.
Fotózás során egy három rétegű fekete-fehér látens negatív kép jön létre, amely mindhárom rétegben előhívódik és oxidációval illetve a megfelelő színképző vegyületek reakcióival kialakulnak az alapszínek a negatív egyes rétegeiben.
A következő hívási lépésben kioldják a kolloid ezüstöt és kialakul a kész színes negatív.
Ezt átvilágítva a fotópapírra, kialakul a látens pozitív kép, melyet az előbbiekhez hasonló módon előhívnak és a kolloid ezüst kioldása után kialakul a kész színes, pozitív papírkép.

A fotózás fizikai és kémiai alapelvei roppant egyszerűek.
Minden fényképezőgép és maga a fotózás "alapjaiban" így működik.

Ez viszont még kevés lenne jó fényképek készítéséhez...