Egyszerűen fogalmazva az a jelenség, amely által az élesre állított téma/tárgy előtt és mögött lévő dolgok életlenek, összemosódnak. Több paraméter határozza meg a mélységélesség nagyságát. Egyrészt a rekeszállás, amivel fordítottan arányos (tág rekesz, kis mélységélesség), másrészt az érzékelő-felület mérete (szintén fordított arányosság, nagyobb érzékelő, kisebb mélységélesség), az objektív aktuális fókusztávolsága (egyenes arányosság áll fenn), illetve a tárgytávolság (szintén egyenes arányosság, közeli tárgyra fókuszálva a háttér majdnem mindig kiesik az élességi tartományból). Speciális objektívekkel szélsőséges mértékig növelhetjük vagy csökkenthetjük, erről a későbbiekben részletesen fogunk írni.

A mélységélesség olyan eleme a fotónak, ami talán a legszembetűnőbb, és leginkább meghatározza a kép jellegét. Segítségével kiemelhetünk valamit a háttérből, a tömegből, vagy épp kiegyenlíthetjük a tőlünk különböző távolságra lévő tárgyak hangsúlyát. Ugyanaz a "fotó" két jócskán eltérő rekeszállással fotózva két teljesen különböző hatású képet szül, hiszen ezzel irányíthatjuk a néző tekintetét (a szem az éles, világos részeket pásztázza végig először, ezért ha a háttérben nincs éles részlet, a figyelem 100%-át a modellre terelhetjük). Portréknál általában a nagyon kis mélységélesség hatásos. Elég, ha csak a modell szeme éles, és a háttér teljesen életlen (ezért portrékhoz a nagy gyújtótávolságú, nagy fényerejű objektívek ideálisak).

Makrózásnál - a kis tárgytávolság miatt - alapvetően nagyon kicsi a mélységélesség, ilyenkor például nem árt, ha jócskán le tudjuk szűkíteni a blendét, ezzel megnyújtva az élességi tartományt (ehhez állványra és erős külső fényforrásra lehet szükség). Jellemzően a fókuszponttól ugyanolyan távolságra lévő tárgyak élessége valamivel nagyobb a fényképezőgép és a tárgy között, mint a tárgy mögött.

A mélységélességgel játszva gyakran érdemes körüljárni egy témát, így biztosan megtaláljuk a megfelelő beállítást. Létezik egy fotóművészeti stílus (out-of-focus), melynek lényege a teljes téma életlenné tétele, ezáltal lágy, megnyugtató fotókat létrehozva. Minimalista, modern irányzat, de kétségtelenül hatásos megfelelő környezetben. Ezzel teljesen ellentétes az a megoldás, amikor a fotón minden éles, ilyenkor a néző információ-túladagolásban részesül - feltéve, hogy egy eleve zsúfolt témáról van szó, pl. városi utcakép vagy színes élőlényektől hemzsegő vízalatti fotó. Úgymond trükközni is lehet a kis mélységélességgel, pl. állatkertben gyakran előfordul, hogy kerítés, (vékonyabb) rács vagy drótháló van köztünk és a téma között. Ilyenkor menjünk minél közelebb a rácshoz, fotózzunk tág rekesszel, és ha a téma elég távol van, már el is tüntettük a drótot, vasrudakat a képről.