A jó képhez kell egy "rendes", sok lencséből és bonyolult bevonatokból álló, fényerős objektív a luk helyére.
Az utóbbi időben a filmezésből átvett varioobjektivek (zoom) egyre inkább átkerültek a fényképezőgépekre is. Főleg kényelmi okokból (ne kelljen sokat mászkálni vagy csereberélni).

A képen egy 35-70 mm-es varioobjektív látható, ami a nagylátószögűtől egy "portré" objektívig terjedő gyújtótávolság tartományt öleli fel.
Ez egy "kétszeres" zoom.
Ennél sokkal nagyobb "szorzószámú" zoomokat is használnak egész olcsó gépeken is. A mostani elektronikus fényképezőgépeken akár több, mint hússzoros (!) is előfordul.

Az objektívek fotográfiai jellemzői:

Gyújtótávolság: a lencse és a fénysugarak metszéspontja közötti távolság. Jelölése: f. A gyújtótávolság a lencse anyagától és határoló felületeinek domborulatától függ.

Látószög: arra utal, hogy az objektív egy adott helyről a téma mekkora részét "látja", a tárgy mekkora részlete kerül a képmezőre. Általában képátlóra vonatkoztatva adják meg:
- az 55°-nál nagyobb látószügű objektíveket - nagy látószögű objektívnek
- az általános célú objektíveket, amelyek gyújtótávolsága nagyjából megegyezik a képátló átmérőjével normálobjektívnek
- a kis látószögű, nagy gyújtótávolságú objektíveket - teleobjektívnek nevezik

Fényerő: az objektív legnagyobb rekesznyílását nevezzük fényerőnek. Ez a gyújtótávolságtól és a lencserendszer teljes fényáteresztő felületének nagyságától függ. Ha pl. egy objektív gyújtótávolsága 50 mm és a fényereje 2 az azt jelenti, hogy a lencse 2-es rekeszértékkel (vagyis 25 mm átmérőjű nyílással) még éles, torzításmentes képet rajzol.
Egy 1,4-es fényerejű objektív már nagyon jó fényerejűnek számít!

Öveges tanár úr szemléletesen foglakozik a különböző lencsékkel a Fizika blokk a Miért drága a jó üveglencse? című részében.